Képzeld el, hogy reggel nyolckor ott állsz teljes menetfelszerelésben az ajtó előtt, kezeden az óráddal, kávé elfogyasztva, készen arra, hogy a spanyol szerelő, akit tegnap hívtál, pontosan érkezzen. Hiszen azt mondta: "Mañana por la mañana." Végül 13:47-kor befut egy mosolygós "¡Hola!" kíséretében, és még meg is lepődik, hogy te már órák óta ott...
Egy tengerparti konyhában állsz, a nap már lebukóban, és egy pohár Málaga borral a kezedben garnélatartárt készítesz. Közben spanyol szavakat tanulsz, és minden pillanat egy kis ünnep. Ez nem egy tanóra. Ez egy életérzés.
A nyelvtanulásról sok mindent mondanak. Hogy nehéz. Hogy kitartás kell hozzá. Hogy soha nincs vége. És igen, van benne igazság – de valamit soha nem mondanak el róla: hogy egyszer csak ott találod magad Spanyolországban, a tengerparton, egy barát mellett, akit a nyelvnek köszönhetsz, és azon kapod magad, hogy a napfényes boldogságban teljesen...
